Városi állatok – Pali bácsi

0

Pali bácsi

– Csak  a torkán akadt a gumicsont, ezt mondogatták a Pali bácsiról még évekkel azután is, hogy egy fekete zsákban tolták ki a földszintről a halottkémek, amikor már nagyon büdös volt, de tulajdonképpen senki sem tudta, hogy milyen gumicsontról van szó, sokkal inkább tűnt ez viccnek, mint komolynak, mert ha volt valaki, aki mérgesebben tudott rámordulni az emberekre, mint Pali bácsi a földszintről, akkor nincs több hitem ebben a világban, mert abban majdhogynem biztos vagyok, hogy a Pali bácsinál morgósabb öregembert, de még kutyát sem hordott soha a hátán a Föld, mert a Pali bácsit még az is csak idegileg zaklatta fel, hogy megjött a postás a nyugdíjjal, de nem ám a jó értelemben, hanem a rosszban, mert akkor már reggeltől kint támaszkodott az ablakpárkányon, és közben fennhangon szidott mindent és mindenkit, aki miatt egész nap itt kell állnia az isiászával, ahelyett, hogy fel és alá mászkálhatna a lépcsőházban meg a telepen, és ott szidhatna fennhangon mindent és mindenkit.

A Pali bácsi életrajzát még két házzal arrébb is tudta az összes lakó, akár kíváncsi volt rá, akár nem, hogy ő régen mekkora ember, hogy portás meg házmester, hogy a tisztelet meg a kapcsolatok, hogy ő aztán tudta előre, kinek kell kezet nyújtani és kinek kell kezet csókolni, de a kurva módszerváltás, az tett tönkre mindent, és most nyomoroghat egy földszinti panelban, ahol a kurva kölkök túl hangosan veszik a lépcsőfokokat, ha meg nem lépcsőznek, csak fogják a liftet, pedig fiatalok még, hogy a kenyér ennyire, a párizsi meg annyira drága, és fulladna bele minden nyápic suhanc a központi fűtésébe, mert miattuk kell megrohadni, annyira meleg van, hogy ő bizony megtanulta a nélkülözést meg azt, hogy mi a hideg abban az egyébként igen illusztris helyen lévő huzatos portásfülkében, ahol csak egy kis rezsón lehetett néha melegíteni egy kis citrompótlós teát, de ő bizony nem a saját kényelmével volt elfoglalva, mint a mai fiatalok, hanem azzal, hogy rendesen végezze a munkáját, de mit tudnak ezek a munkáról, és ha a végére ért, akkor kezdte elölről.

A Pali bácsi mondókáiból hamar kitetszett, hogy igazi, jó szimatú eb lehetett fiatalon, aki hamar felismerte, melyik kéz simogathat és melyik üthet, gyakorlat és jó orr kellett ahhoz, hogy tudja az ember, hova dugták a kolbászt meg a szalámit, és hogy épp aktualnaja honnan fúj a szél, ahhoz meg ruganyosság, hogy finoman, de semmiképpen sem feltűnően tudjon eltáncolni és elugrálni a rúgások vagy ütések elől, minden egyes mozdulattal észrevétlenül közelebb kerülve a gondosan őrzött zsírosbödönhöz, de aztán az is kiderült, hogy a Pali bácsi végül mégiscsak túlságosan körültekintően próbált meg ahhoz a bödönhöz közeledni, mert az idő nem kedvez, sosem kedvezett annak, aki nagyon óvatos,  hamar meg tud ám fordulni a szél, hamar ki tud ürülni a lábos, és ha nincs szerencsénk, addigra már sem a szimatunk, sem a hallásunk nem a régi, össze- és megzavar már minden új nesz, új illat és új tenyér, amit nem ismerünk, és a Pali bácsi bele is bonyolódott ebben, mint majom a házicérnába, és nemhogy üzemet nem tudott a végén fillérekért venni, még állása sem maradt, annyit helyezkedett és taktikázott.

A konkrét történetet persze nem tudta senki, mert a Pali bácsi mindig a dramaturgiailag fontos pillanatokban jött rá, hogy azonnal haza kell mennie párizsis zsömlét enni, de így is épp eléggé volt mindenkinek tele a töke a morgós öregemberrel, akit csak az éjféltől hajnali háromig tartó idősávban lehetett tutira kikerülni, a nap többi fennmaradó részében biztos isten, hogy gondot okozott valakinek valami epés, vagy inkább ciános megjegyzésével, mert a nagy panaszkodás mellett a kutakodással és a megfigyeléssel foglalta le magát, pontos táblázatot vezetett arról, ki és mikor megy el otthonról és érkezik haza, néha nagy unalmában még a kukát is átvizsgálta, ki evett csirkét és melyik büdös kölyöknek vettek új magnót, hogy majd célzottan mehessen fel panaszkodni, ne kelljen mindenhova becsengetni emiatt, de figyelte a postaládákat, a szemétledobót, a ház előtt gyanúsan elsétáló alakokat, a szórólapos fiúkat és lányokat, a játszótér kihasználtságát, felújítását és leamortizálást, fejből tudta, melyik gyerek hány éves a házban és finoman célozgatott a szerinte csapnivaló munkát végző anyukáknak, ha megalapozott volt a gyanúja, miszerint valamelyik kis pernahajder rohadtul ellógta az utolsó órát vagy focizott, netán plázázott a különóra helyett, az egyik lakót meg egyenesen felnyomta a rendőrségen, mert szentül meg volt róla győződve, hogy magánkuplerájt visz az ötödiken, és tuti adót csal, annyi férfi érkezett hozzá magányosan, aztán persze kiderült, hogy az Andrea csak kifejezetten férfiakra szakosodott karrier-tanácsadó, de addigra már az egész telep biztos volt benne, mint a Pali bácsi, hogy tulajdonképp egy sima kurva.

A Pali bácsit még az is utálta, aki nem, ám egyszer az ő tündöklésének is el kellett érkeznie, mint minden hullócsillagénak, amikor pár másodpercre olyan fényes csíkot húz a fekete égen, hogy az utcai lámpák fényétől is látszik, és a Pali bácsi ezt a hatodikon lakó Anikónak köszönhette, aki ugyan épp annyira volt kiborulva a Pali bácsitól, mint mindenki más, de hatalmas érzelmi viharában felülkerekedett a gyomorforgásán és pendelyben-papucsban lecsattogott az öreghez, miután kiosztotta a reggeli narancslevet és útnak indította a férjét meg a fiát is, a Pali bácsi először meg is lepődött, aztán kalandot sejtve beljebb invitálta a fiatalasszonyt, aki már sírás előtt is úgy nézett ki, mintha most hagyta volna abba a bőgést, és akkor Anikó előhozakodott a legcsodálatosabb gumicsonttal, amit csak egy ilyen kopott fogú, de rendkívül éber öreg házőrző csak álmodhat, hogy őt bizony csalja a férje, csak nem tudja, hogy mikor meg hol meg kivel, és neki dolgoznia kell ám egész nap, meg pénze sincs arra, hogy most akkor magánnyomozót fogadjon, a Pali bácsi pedig annyira megértő volt, hogy még egy koszos konyharuhát is az Anikó arca elé tolt zsebkendő gyanánt, de már fejben a tervet készítette, hogy fogja majd lebuktatni az istentelen házasságszédelgőt, és a szükséges információk után haza is tessékelte az akkor már üvöltve zokogó Anikót, és felvette a megfigyelési pózt az ablakban, hátha feltűnik valami szokatlan.

Erre nem is kellett nagyon sokat várnia, csak úgy két hetet, amikor az Anikó férje pont olyan szerencsétlen pillanatot választott, hogy visszahúzza az ujjára a jegygyűrűt, amit a Pali bácsi szinte premier plánban nézhetett végig, és most, hogy már meg volt a megdönthetetlen bizonyítéka arra, hogy az Anikónak igaza volt, már épp indult volna fel a megcsalt asszonyhoz, aztán gondolt egyet, és másnap mégsem a nőt, hanem a férfit kapta el, és tudatta vele, hogy mindent tud, és hogy az Anikó is sejti, de vele lehet ám beszélni, meg a férfiember a férfiemberrel jobban megérteti magát, szóval nem kér ő sokat, csak havonta tízezer forintot, és minden el is van felejtve, sőt, majd az Anikót is meggyőzi róla, hogy nincs itt semmi megcsalás, csak egy kis félreértés az egész, elvégre neki is jó, ha béke van a házban, ő pedig egy egészséges felnőtt férfi természetes igényeit nem vitathatja, hát ő is volt fiatal, még ha  nehéz is elképzelni, szóval falazik ő szívesen minden további nélkül némi ellenszolgáltatás fejében, amire az Anikó férje először még csak megszólalni sem tudott, aztán a gyerekre gondolt és belement a dologba, persze a Pali bácsinak eszébe sem jutott csont nélkül falazni, ezért folyton kétértelmű megjegyzéseket tett az Anikónak, ám arra mindig ügyelt, hogy megmaradjon a viszonylagos béke, elvégre a férj ezért fizette, de a másik gumicsontját sem szerette volna elveszíteni, és rágcsálta lelkesen mind a kettőt, majdhogynem a farkát nem csóválta hozzá.

Így teltek az eseménydús hónapok, a Pali bácsi meg gondosan gyűjtögette a tízezer forintokat egy Omniás dobozban a konyhaszekrényen, hogy milyen jól jön az majd hálapénznek a kórházban, ha majd, de erre végül az elővigyázatlansága miatt sosem került sor, mert az a gyenge kurafi, a férj egy napon végül is megtört, és mindent bevallott, meg békülni akart, és ez a Pali bácsinak financiálisan egyáltalán nem jött jól, ezért az ismét felbukkanó, tanácsért érkező Anikót próbálta meg rávenni, hogy akkor most tartson ő szeretőt, és majd ő falaz, persze némi anyagi ellenszolgáltatás fejében, amin arra való tekintettel, mennyire megkedvelte őket, nem fog emelni, de ennyire az Anikó sem volt hülye, hogy mégis min nem kell majd emelni, mire a Pali bácsi rájött, hogy na tessék, lőttek az egésznek, de arra nem gondolt volna soha, hogy ez a hálátlan család, akiért annyit tett, majd egyik este becsönget, és véletlenül belelökik a fürdőkádba, és ő véletlenül pont beüti a fejét és véletlenül meghal, az Anikó meg csak megtalálja az Omniás dobozt, zsebre vágja a pénzt, és csak egy héttel később merészeli kihívni a rendőröket, hogy vajon mi lehet az öreggel.

A rendőrök meg betörték a lakásajtót, és hirtelen vissza is hőköltek, pont nyár volt és pont nagyon meleg, ami nem igazán kedvezett a Pali bácsi maradványainak, ezért igyekeztek minél előbb és minél gyorsabban végezni, az idegenkezűséget pedig, mivel az egész ház parázott azért egy kicsit, és hirtelen rettentően kedves és mosolygós öregemberként írták le a Pali bácsit, hamar ki is zárták, az Anikó meg a konyhaablakon keresztül dörmögte oda a hullaszállítónak, hogy akadt volna előbb a torkodon az a kurva gumicsont, te morgós vén korcs.

(kép forrása)

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név