Városi állatok – Piroska

0

– Fiam, úgy izzadsz itt, mint egy grillcsirke – és Piroska nagyanyja a képernyőre mutat, és valóban, Piroska úgy néz ki, mint egy sülő grillcsirke, hiba volt annyi barnítót kennie magára, de hogy izzad, azon segíteni bizony nem lehet, mert kemény munka ez, igénybe veszi az embert, rá kell tartani elölről és hátulról, meg előnyösen fordulni a kamera felé, pedig már biztos erre is kitaláltak valamit a sminkesek, de ő még kezdő, neki ez biztos nem jár,
– És, fiam, ha még egy kritikát megengedsz, ezért kár volt annyit túráztatni a hangod – teszi azért még hozzá Piroska nagyanyja, nehogy bármi kétség támadjon az unokájában a véleményét illetően, hogy neki ez bizony nem tetszik -, kotkodácsolsz egy kicsit, mint egy tyúk – és Piroska tudja, hogy hát valóban, nem pont erre számított, nem ilyen szövegre és fellépésre, de valahol azért el kell kezdeni, és a műkörmeit pattogtatja, amit tegnap csináltatott meg, mert az is jól jön, ha az ember ki szeretne törni.

És Piroska nagyon ki szeretne törni, semmit sem szeretne jobban, mint úgy kitörni, mint a sarki ecetfa a műkő járólapok között, amiben minden egyes tavasszal elnyalt a biciklivel, mert egy tél alatt valahogy mindig kiment a fejéből, hogy ott van az a kurva ecetfa, most bezzeg eszébe jut, hogy áll ott az a szívós gyom, egyre vaskosabban és egyre magasabban, idén már a negyediken lévő ablakukig is felért, mégsem szándékozik senki kivágni, hát a fának legalább sikerült, motyogja Piroska, bocsánat, Pipy, a második ipszilonnal, az első i pontján pedig szívecske, még negyedikben, amikor elhatározta, hogy kitör, és még mielőtt kibukott volna nyolcadikban, akkor írta le így először a nevét, aláhúzva egy kígyóvonallal, ahogy a házak falain látta a graffitiket, a kicsi felkiáltójel már 16 éves korában került alá állandó elemként, mint egy aprócska mutatóujj, ami kérlelhetetlenül felfele mutat, ahova Pipy is vágyott és vágyik még most is. Hogy tudja, hova tart, de az hagyján, tudja meg más is, hogy ő majd megmutatja és elmegy és sztár lesz.

De olyan sztár, akit megállítanak az utcán aláírni meg közös fotót készíteni az internetre meg címlapinterjút adni vagy életvezetési tanácsot, megkérdezik majd, mi a kedvenc receptje, idézete, márkája, rúzsa és itala és mit üzen a mai fiataloknak, és ő azt fogja üzenni, hogy sose adják fel az álmaikat.

Már csibe korában tudta, hogy nem lesz olyan kerek és kendermagos otthonkában terpeszkedő paneltyúk, mint az anyja vagy a nagyanyja, akiknek bőven elég volt, hogy az élet szűk marokkal ugyan, de rendszeresen szórja eléjük a betevőt, és a tyúkól méretű lakásukban rendszerint kifejtik az életről alkotott elméleteiket, amihez olyan hevesen rázzák a fejüket, hogy lötyög a tokájuk, mint a csirkék taraja. De olyan sem akart lenni, mint az apja, aki a szemétdomb kakasaként kukorékolta fel minden reggel a komplett családot, az anyósát is beleértve, hogy megvirradt az új nap, dologra, és már Pipyt is korán elzavarta dolgozni, hogy nehogy otthon meressze a tyúkszaros valagát, ahogy apja a nagyanyja meg az anyja meg az ő fertályát emlegette mindig. Reggelinél aztán büszkén végigtekintett a háremén, és büszkén falta tojásrántottát, hogy ő bizony eltart meg elbír három tyúkot, és ettől mindig egy kicsit kijjebb dagadt a mellkasa, később ugyan lehagyta a sörhasa, de Pipy évekkel később is látta, ahogy dülled az a pelyhes mellkas az asztal fölé.

De hülyeség lenne azt gondolnunk, hogy Pipy csak tátott szájjal várta volna, hogy a sztárság majd csak úgy az ölébe pottyan, tett ő ezért rendesen, mert már kicsi korában táncolt sokat a tévé előtt, a kedvenc számait meg mindig lehalkította egy kicsit, és ő is énekelt, aztán beíratta magát táncra a művházba, hiába tiltakozott ellene az apja kézzel-lábbal-sörhassal, még az áruházban is reggeli meg délelőttös műszakba kérte magát, hogy utána mehessen gyakorolni, le is hagyta az egész csoportot két év alatt, a végén már egyedül is járhatott, mindig megkapta a kulcsot a portástól, aki ismerte és kedvelte Pipyt, bár leginkább a kerek fenekét ismerte és kedvelte, ez Pipyt sosem zavarta, hát készülni kellett mentálisan is a sztárságra.

Fel is lépett minden kerületi meg iskolai meg önkormányzati rendezvényen, sehogy sem lehetett őt kirobbantani az első sorból, csak ott volt hajlandó állni, mert ő vezéregyéniség, el is mondta mindenkinek, neki kell ez a stressz és ez a nyomás, hogy teljesíteni tudjon, és minden egyes bókot (jó a segged, jó a csöcsöd, de jó csaj vagy, kiscsaj) úgy vett, mint egy újabb lehelyezett járólapot a sikerhez vezető sárga köves úton, aminek az egyik végén, a háta mögött egy baromfiudvar integet, míg a másik végén várja őt a smink, a ruha, a fotózás, a fess kiskakasok és ahol aranyból van a kukoricadara.

Odafigyelt az evésre. A körmére. A haját szép lassan vattacukrosra marta a sok festék, de inkább a gubanc, mint a lenövés. Minden reggel tetőtől talpig felöltözött. Egyszerre csak egy minta, de az hangsúlyos. Nem járt, vonult. Nem pihent, relaxált. Nem megérkezett, megjelent. Minden egyes kasztingon és meghallgatáson, ami csak volt a környéken meg a környéken túl meg még azon is túl. Első, második, harmadik, negyedik rostákon szórták ki, de nem kétségbeesett, hanem minden szépségét beleadva sírva fakadt, mint egy megtört és magányos hattyú. Esténként az utca lámpa fényében vigasztalódott egy kis boroskólával és hasonló színvonalú bókokkal, udvarlókkal és szexuális aktusokkal.

De a kemény munka általában meghozza a gyümölcsét, így esett meg, hogy Piroskát, alias Pipyt, a 22 éves, 176 cm, 48 kg, 86-55-92, állandó partnerrel nem, de aktív szexuális élettel rendelkező, lelkes hajadont egy napon kasztingra hívták, ahova nem, ugyan már, nem neki kellett jelentkeznie, hanem megkeresték, hogy lenne-e kedve, ideje, hogy ne lett volna mindkettő, majd kiugrott a legszebb cipőjéből meg farmerjából meg pólójából örömében, és egy cseppet sem zavarta, hogy a kasztingon ezekből tényleg ki kellett ugrania, de még melltartó-bugyiból is, ne húzd az időt, aranyom, hát nem húzta, elvégre a munka az munka, a lehetőségek meg lehetőségek, azt ismertségről meg ne is beszéljünk, és jól fizet.

– De tényleg, fiam, hát dísztyúknak készültél, és elmentél grillcsirkének – mondja megint a nagyanyja – csak apád meg ne tudja, hogy ezért nem nézhetett meccset, amikor te azt a klippes csatornát akartad folyton, mert kurvamérges lesz, de azért sírva ne fakadjál, kiscsibém – simogatja a nagyanyja a fejét -, láttam ám, hogy ezután is lehet valaki rendes sztár, annak a Vad Katikának is sikerült, csak jó sokat kellett hozzá izzadnia.

És Pipy nem csügged.

(kép forrása)

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név