A luxus designere

0

René Lalique az egyik legnagyobb hatású art nouveau alkotó volt, ékszereit és használati tárgyait a mai napig hatalmas rajongás övezi szerte e világban. Neve egyszerre forrt össze a luxussal és – ennek korántsem ellent mondva – a hétköznapi dizájnnal. Mi tette ennyire sikeressé a párizsi ékszerészt?

René 1860-ban született és 1945-ben halt meg, azaz végigélte Európa iparosodását, a századfordulót és mindkét világháborút, a világ számtalanszor a feje tetejére állt körülötte, ám egyik társadalmi, gazdasági és ipari változás sem tudta megingatni vállalkozásai és alkotásai sikerét. Teljesen jogos tehát levonni azt a következtetést, hogy ehhez valami más is kellett, mint egy egyéni látásmód vagy egy ügyes technika kidolgozása.

60_block_24_2

René Lalique csavaros életéből is izgalmas, romantikus regényt lehetne írni, ahogy munkásságával is vaskos köteteket töltenek meg. Fiatalkorában ékszertervezőként és –készítőként kezdte, de a nemesfémek és drágakövek megmunkálása mellett az üveg is felkeltette az érdeklődését. Az ékszerekbe illesztett színes üvegdarabkák után csak egy lépésre volt tőle, hogy az üveg megmunkálását is mesterfokra fejlessze, majd az akkoriban luxusterméknek számító anyagot majdnem mindenki számára elérhetővé tegye. Nem mellesleg olyan esztétikai érzékkel tervezett meg egyszerű használati tárgyakat, amely csak emelt színvonalukon. Számomra René Lalique jelenti azt az embert, aki ügyesen ötvözte a szépséget a hasznossággal, és nem törekedett semmiféle felesleges értékdúsításra (bár manapság is rekordokat döntögetnek egy-egy aukción elkelt tárgyának árai).

A fiatal Lalique több művészeti képzésben vett részt Párizsban és Angliában, gyakornokként dolgozott Louis Aucoc ékszerkészítő műhelyében, és bedolgozott olyan cégeknek, mint a Cartier, mire 1890-ben megnyitotta saját boltját. Ebben az időszakban a bolt felett lakott, és ekkor alkotta leginkább ünnepelt ékszereit. A különleges darabok értékét nem csak az alapanyagaik adták, hanem az egyedi és precíz munka, amivel az ékszerész elkészítette őket. Így nem tett különbséget arany és ezüst, gyémánt és üveg között – a lényeg a tökéletes végeredmény volt. Émile Galle, az art nouveau egyik legjelentősebb figurája és üvegművésze egyenesen a modern ékszerkészítés megalkotójának nevezte Lalique-ot.

00025fe25d8350426897e04d7dff4cb1

Lalique első jelentősebb, nemzetközi hírű sikerét ezekkel az ékszereivel aratta, amelyek az 1900-as párizsi világkiállítás egyik szenzációjának számítottak (amelyen Magyarország először vett részt önálló és független államként), és párfogói közé tartozott a kor ünnepelt színésznője, Sarah Bernhadt. A kiállítás a technikai haladás tematikája mentén rendeződött – nagy vívmánynak számított például a villanyvilágítással felszerelt Eiffel-torony, azaz Európa szép lassan ráállt a modernizáció felé vivő útra, de a boldog békeidő és az életet egyszerűbbé tevő találmányokban való tobzódás még nem fejtette ki a teljes társadalomra való hatását. Lalique viszont megszerezte azt a hírnevet és elismertséget, amit később okosan fel tudott használni a már iparosodott világban. Az ékszerkészítés tökéletesen megállta a helyét a századfordulón, ám a későbbiekben alkalmazkodnia kellett a változó igényekhez és elvárásokhoz.

592

Az ékszerekhez alkalmazott üveg technikáját fokozatosan fejlesztette tovább. 1902-től clairefontaine-i otthonában dolgozott üveggel, de akkor még csak manufakturális szinten, különböző módszerekkel kísérletezve, majd hamarosan nyitott egy gyárat Combs-la-Ville-ben. Az üveg számtalan felhasználási és megmunkálási módját dolgozta ki, hogy kihasználja a lehető legtöbb lehetőséget, amit az anyag ad. Vázákat, tintatartókat, türköket, poharakat, tálakat, üvegpaneleket, ajtókat és emellett a különféle ékszereket tervezett és állított elő, azaz berendezési, háztartási és csupán esztétikai élményt kínáló tárgyak garmadáját. Ízlése és gyártási tapasztalatai lehetővé tették, hogy gyakorlatilag bármit véghezvigyen, amit üveggel művelni lehet – és az egészet nem próbálta meg luxusszinten tartani, sőt. Az első gyára az első világháború során főleg olyan tárgyakat állított elő, amelyek praktikusak és hasznosak voltak a világégés időszakában: orvosi és gyógyszertári használatra alkalmas üvegcséket, tálakat és ampullákat.

coquilles-rene-lalique-bowl-art-deco

1921-ben készült el Lalique új gyára, amelyet bevallása szerint arra akart felhasználni, hogy az üvegtárgyak addigi magas árát lecsökkenthesse, így elérhetővé tegye a hétköznapi emberek számára is. De ezen törekvése nem mutatkozott meg a tárgyak minőségében: a színvonal csökkenése nélkül akarta a szép, de hasznos üvegeit kevésbé módos emberek háztartásaiban elterjeszteni. A gyár több száz munkással működött, így Lalique nem csak az üveg elterjedésében játszott szerepet, hanem jelentős számú családnak is biztosított megélhetést.

tumblr_ny2t6lEyKF1rpgpe2o2_r1_1280

Egyik nagy vívmánya volt, hogy felismerte a mindennapi használati tárgyak esztétikájának jelentőségét. Nem tervezett nagyobb gonddal ékszert, mint üvegajtót vagy tálat, ahogy nem az volt nála a fontos, hogy az elkészült tárgy hova kerül – akár az Orient Expressz étkezőkocsijáról, akár egy polgár nappalijáról beszélünk. Egyik nagy dobása határozottan a parfümös üvegek (a parfümüvegek) előállításának szorgalmazása volt, miután a szintetikus olajok megalkotásával és elterjedésével már azok sem számítottak olyan luxuscikknek, mint előtte. De miért ne lehetne az olcsóbb parfümöt is hasonlóan szép és megmunkált üvegbe csomagolni, mint a drágát? A Lalique-üvegek újabb piaci rést fedtek le.

Ám Lalique újításainak még mindig nem értünk a végére. Az egyre inkább iparosodó világ újabb csodája jelent meg a piacon, méghozzá az autó, René pedig megint talált valamit, amivel ismét a leggazdagabbakat szédítette meg. Ezek voltak az autók motorháztetejére szerelhető üvegszobrocskák, amelyek 1925 környékétől a legkiváltságosabbak járműveit díszítették – például a walesi hercegét.

Lalique autódíszei önmagukban is megállták a helyüket, mint gyönyörűen megtervezett és kivitelezett alkotások, ám autóra szerelve már státuszszimbólumként is működtek (már ha maga az automobil nem számított elég egyedinek). Főleg, hogy Lalique felhasználta a villanyáram adta lehetőségeket, így a szobrok bármilyen színben világíthattak is, illetve akadt olyan, amely fényesebben világított, ha a sofőr gyorsabban ment. Nem csoda, hogy vitték, mint a cukrot – manapság pedig a műgyűjtők marakodnak értük, mivel nem túl sok maradt fenn belőlük.

Lalique-inspirates-KOKET

Az ékszerészből üvegművessé avanzsált Lalique az építészetben és lakberendezésben is otthagyta a keze nyomát, de az egyik legnagyobb vállakozása a los angeles-i Oviatt Buildinghez kapcsolódik, amelynek üvegelemeit – mintegy harminc tonnát – az 1914-ben megnyitott Panama-csatornán keresztül szállították át. Egy másik híres alkotása a Millbrookban található St. Matthew’s templom, amely nem véletlenül híresült el a sokatmondó Üvegtemplom néven.

Lalique szerteágazó, de egy tőről fakadó érdeklődési és alkotási vágya önmagában tehát nem lett volna elegendő ahhoz, hogy ilyen zajos és világméretű sikert arasson. Mindehhez kellett az a fajta látásmód, amely lehetővé tette, hogy elképzeléseit valóban hasznos módon valósítsa meg, és ehhez jó érzékkel nyúlt azokhoz a vívmányokhoz, amellyel az iparosodó és változó Európa megajándékozta. Azzal tudott egy lépéssel előrébb járni, hogy felismerte, mi a hasznosítható, mi az egyedi, és mi az, ami a hétköznapi embernek kell – valódi tehetsége tehát az lehetett, hogy átlátta korának főbb változásait.

Lalique, az urbanizálódó világ városi kaméleonja 1945-ben halt meg, napokkal azután, hogy szövetséges katonák felszabadították alsace-i gyárát. (René egyébként korántsem csak a munkának élt: összesen 6 gyermeke született.)

képek forrása:
1.kép
2.kép
3.kép
4.kép
5.kép
6.kép
7.kép

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név