A kalocsai papucs

0

Szabóék egyik évben, amikor a lányuk befejezte az általános iskolát, úgy döntöttek, hogy családilag a magyar vidéken töltik majd a szünidőt, elvégre mikor legyenek együtt, ha nem nyáron, bármennyire ellenkezett a gyerek, hogy ne már, meg miért nem mennek inkább Jugóba, mint a többiek, meg ő tengert szeretne látni meg lebarnulni a napon, anya és apa meghozták a döntést, le is foglalták a szállásokat, és amint vége lett az iskolának és a felvételiknek, bevágták magukat a kocsiba, és a duzzogó gyerekkel a hátsó ülésen elindultak.

Az első pár nap viszonylagos nyugalomban telt, ha egy kamasz lány mellett lehet bármi viszonylag  nyugalmas, de anya és apa hozzászokott már, hogy Ani kissé kezelhetetlen az elmúlt időben, úgyhogy nem érte őket hidegzuhanyként a dolog, hogy néha még a vacsorát sem volt hajlandó velük együtt megenni, még éttermekben is úgy kellett könyörögni neki, hogy egy asztalhoz üljön velük, végül azzal lehetett meggyőzni, hogy ha külön ül, akkor külön is fizet, erre azért az Ani, a száját biggyesztve bár, de oda méltóztatott ülni hozzájuk.

Egy hét után azért a nagy duzzogás is alábbhagyott, mert ilyen nagy ellenszenvet ilyen hosszú időn keresztül fenntartani azért elég nagy energia, és Ani is belefáradt, inkább nagy nehezen próbálta jól érezni magát, bár ezzel apa anyának csak titokban mert viccelődni, nehogy meghallja a gyerek, aki, bár már lassan töltötte a tizenötöt, apának és anyának csak gyerek volt még mindig.

Egyik reggel azzal ébresztette anya a többieket, hogy nagy mázlijuk van, épp  hatalmas népművészeti  vásárt tartanak tőlük nem messze, ahova azonnal el kell menni, mert anya imádta a népművészetet, apa csak egy kicsit viszketett tőle, Aninak meg mindegy volt, mi az, ha a szülei szeretik, akkor ő nem, és próbált ugyan ellenállni, de az egy hetes duzzogás nagyon kivette az erejét, kénytelen volt hát anyával és apával tartani. A vásárban aztán csak megtetszett neki valami, mit megtetszett, már messziről kiszúrta a pirosló, tarkabarka kalocsai papucsokat, és még időben elkezdte nyaggatni anyát és apát, hogy azt mindenképpen nézzék meg, anya és apa pedig jóindulatúan beleegyezett.

Ani csak szájtátva állt a virágosabbnál virágosabb papucsok előtt, alig bírt betelni velük, nem is kellett nagyon tukmálnia az árusnak, hogy felpróbáljon egyet, és már pont vette is volna a kezébe az egyiket, amikor apa rászólt, hogy na de kislányom, inkább a lapos sarkúból válassz, gyereknek az való, Ani pedig egy kicsit elpirult, és inkább belebújt egy laposba, mert annyira akart egy ilyen papucsot, hogy nem mert ellenkezni. Topogott benne jobbra-balra, és olyan tanácstalanul nézegette a lábát, hogy az árus meg is kérdezte, hogy nem akar-e inkább egy másikat felpróbálni, ha már az annyira nem tetszik neki, mire az Ani kérlelni kezdte anyát és apát, hogy csak egy picit, csak egy egészen aprót hagy próbálja fel a magas sarkút is, mire apa azt mondta, hogy jó, de csak egy próba, és Ani már bújt is bele.

Sétált benne egy kicsit fel és alá, forgott kettőt-hármat és hol jobbról, hogy balról nézte meg magának nagyon azt a pici sarkat, majd egyszer csak, se szó, se beszéd, keserves sírásra fakadt. Állt a vásár kellős közepén két gyönyörű, piros papucsban, és úgy rázta a vállát a zokogás, hogy az elhaladó emberek meg is bámulták, hogy mi baja lehet ennek a szegény lánynak. Anya tanácstalanul nézett apára, apa az árusra, az árus anyára, és várták, hogy Ani abbahagyja a nagy sírást, mert így alig lehetett érteni, amit taknyos hangon motyogott. Végül Ani nagy nehezen kifújta az orrát, és szemlesütve, vérvörösen elszipogta, hogy igazán ne haragudjon apa, meg anya se, de ő mégis inkább a magas sarkút szeretné, amit apa persze nagyon nem akart, de az Ani megint elkezdett sírni, sőt, már majdnem hisztizett is, apa meg mondogatta neki, hogy de az a nagylányoknak való, neki még nem, és akkor erre az Ani egy csapásra abbahagyta a bőgést, és kisírt szemmel apára meredt, és tárgyilagos hangos közölte vele, hogy technikailag már ő is annak számít, és akkor inkább nem kér a papucsból, de ő bizony lapos sarkúban oda nem mer állni a Janó elé, amikor a Janó még feleségül is akarja kérni szeptemberben, erre anya elsápadt, apa meg ugyanolyan vörössé vált, mint amilyen Ani volt az előbb, és csak nagy nehezen tudta megkérdezni, hogy ki az a Janó.

Janó a szerelmem, mondta Ani, és ők bezzeg most Jugóban vannak, ő meg egy rohadt magas sarkú papucsot nem tud kikönyörögni a szüleitől, hát micsoda árulás ez, erre apa nyelt kettőt, anya meg vett két mély levegőt, egymásra sandítottak, talán mind a ketten ugyanarra is gondoltak, mérlegeltek egy kicsit, majd szó nélkül kifizették a magas sarkú papucsot az árusnak, aki azért egy kicsit jól szórakozott, és továbbsétáltak a papucsos, nagylány Anival.

Grafika & inspiráció: LIVI

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név