Séta a hiányban

Birtalan Zsolt: Séta, utazás című kötete

0

Zsoltot nem ismerem régóta és nem ismerem jól – mégis elkísértem egy sétára. 120 képen keresztül, fekete-fehéren, nyomtatásban: abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dacára a mélynek nem nevezhető ismeretségünknek, birtoklok egyet a Séta, utazás című kötetéből.

DSC_8182

Ez a séta valós, de valószerűtlen helyeken, létező, mégis lehetetlen díszletek között, állandónak hitt, ám valójában pillanatnyi mellékszereplők között vezet egy precíz fotós társaságában, aki úgy húsz hónapon keresztül kereste a szigorúan megszabott hátteret annak, amit fotózni akart.

A fekete-fehér képek között tett sétán egy párhuzamos univerzumba érkezünk, ahol minden olyan, mintha csak egy halszálnyival csúszott volna le arról, ami lehetett volna. Mintha minden mérföldköve arról szólna, ami pont nem történt meg – ami mellett pont elmentünk – ami épp máshol történt, és így nagyon szépen és burkoltan döbbent rá arra minket, hogy ja, amúgy te is folyton ezt érzed. Hogy lemaradsz, hogy elmaradsz, hogy lekésel és elkésel, mert élsz ugyan egy térben, időben és városban, de nem veszed észre, hogy milyen. Mert másra figyelsz, mert máshogy sétálsz, mert máshogy élsz, mert ezeken a képeken te csak szereplő lehetsz, de résztvevő és létrehozó nem. Mert  az az érzésed, hogy ebben a világban a dolgok nem rajtad múlnak, te csak teszed a lábad valahova, és ha épp jókor érsz jó helyre, akkor megtörténhet, hogy a valóságról készül egy lenyomat, ami valamiért mégis egy kicsit több, mint reprodukció.

036

Zsolt direkt üres helyekre  és hiányképekre kalauzol, és mi ketten,  én meg a fotós úgy gyalogolunk bele ebben a hiányba, mintha semmi keresnivalónk nem lenne ott – és hát pont ez az. Hogy a semmi az, amit megtalálunk, de ha megvan, akkor gyorsan állhattunk is odébb, mert csak elrontjuk a kompozíciót.

Mert ezek a képek nem akarnak többek lenni, mint amik, nem akarnak végtelenül hosszú történeteket elmesélni, nem akarnak szemet szúrni, csak halkan emlékeztetni minket arra, hogy mennyi valós teret és időt hagyunk üresen magunk körül, de ennek ellenére nem veti a szemünkre, hogy nem vállalkozunk a lehetetlenre (vagyis hogy mindenhol ott legyünk).

_DSC2656

A mondanivalója ellenére ez mégsem egy szomorú vagy nyomasztó könyv, mert tárgyilagos – és a tárgyilagosság is lehet rettentő szórakoztató, ha fel tudjuk benne fedezni a humort vagy az abszurditást. Hiszen ebben a helyzetben – a néző szerepében – nincs min sajnálkozni, és nincs is semmi, amit az orrunk alá akarnának dörgölni, vagy arra kérnének, hogy ugyan változtassunk már valamin.

Mi csak bóklászunk, sétálunk és utazunk egyik helyről a másikra, és közben lehet, hogy az élet értelmén merengünk – de a képeken nem találunk partnert, akinek ezt elmondanánk, így a legjobb, amit tehetünk, hogy megtartjuk saját magunknak.

Zsolt pedig így, ezekkel a képekkel mondta el, ami most körülötte van, és amit most a világról gondol – én meg erre azt: köszönöm, hogy megmutattad.

bzs_séta_b1

A képeket legközelebb a FUGÁ-ban  (V.ker Petőfi Sándor utca 5.) lehet majd szép nagyban megnézni – a kiállítás május 5-én, este 6 órakor nyílik. Ha pedig haza is vinnéd őket könyv formában, akkor a kiállítás helyszínén, május 5-24 között vásárolhatóak meg a FUGA könyvesboltjában.

Birtalan Zsolt Facebook-oldala

 

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név