Az ottalvós buli

0

Alig tavaszodott ki, a fiatal rókalány fejében megfogalmazódott a gondolat, hogy jó lenne végre egy rendes, ottalvós bulit csapnia a barátnőivel, amikor végre csak maguk lehetnek, rosszalkodhatnak, pletykálgathatnak, szépítkezhetnek, vagyis: kötetlenül, társadalmi és szülői nyomásoktól mentesen lehetnek azok, akik. Mert nehogy már úgy menjenek neki a felnőtt létnek, hogy nem éltek egy kicsit.

Kapóra is jött neki, amikor a rókamama meg a rókapapa bejelentette, hogy elutaznak a hétvégén romantikázni egy kicsit, oda, ahol megismerkedtek, és ahol azóta is kristálytisztán csörgedezik egy patakocska a hegyen között, és csak madárfütty zavarja a nyugalmukat – besokalltak egy kicsit az állandó hajtástól, és szerették volna végre csak egymás társaságát élvezni. A kölyökről meg úgy ítélték meg, elég nagy már, boldogul egy napot egyedül, és olyan nagyot tulajdonképpen nem is tévedtek.

A rókalány épp csak megvárta, hogy a szülei bojtos farka eltűnjön egy bokor mögötti kanyarban,  már hívta is a lányokat egy kis pizsipartira, és jött is mindegyik, mintha muszáj lett volna, mert egy perc vesztegetni való idejük nem volt. Ketyegett a szabadság igen gyors órája, és nekik minden egyes pillanatát ki kellett használni – talán sejtették, hogy a felnőttkoron innen, de gyerekkoron túl olyan vékony a határ, hogy szinte észre sem veszik, és már túl vannak rajta.

Kezdték a legaktuálisabb erdőbéli pletykákkal, végigvettek minden ismert állatfajta, majd megvitatták, hogy kinek melyik rókafi tetszik, volt egy kis telefonbetyárkodás és sorozatnézés, bólé és nassolás – közben csak úgy szaladt az idő, de ahhoz nem eléggé, hogy el ne unják magukat egy idő után, és valami szórakoztatóbb időtöltés után ne nézzenek a nagy szájtépés helyett.

Hamarosan a fürdőszobában kötöttek ki, ahol a rókamama minden kencéjét egyesével ki is próbálták – a bundavörösítő kifejezetten nagy sikert aratott a fekete körömlakk és szemceruza mellett. Már majdnem kifogytak az ötletekből, amikor a házigazdának egyszer csak eszébe jutott, hogy van egy csomó felesleges áfonyalé a kamrában, ő pedig már régóta kacérkodik a kék bundával, nem is tartott sokáig, amíg behülyítette a többieket, és hirtelen mindenki kék bundát akart.

Hamar lett nagy pancsolás a fürdőszobában: a kádat teletöltötték a töménytelen mennyiségű áfonyalével, majd egyesével szépen mindenki az orra hegyéig megmártózott az benne, és olyan égszínkéken másztak ki a dézsából, mintha úgy születtek volna.

Amikor már mindenki kék volt, eltöprengtek rajta, hogy vajon mit fognak szólni ehhez a szüleik, de akkor már késő volt: utána akárhogy sikálták, akármit kentek rá, akármivel próbálták levakarni, a kék csak nem jött le. Mindenesetre a nagy izgalomban – és mert már igencsak későre járt az idő, egy halomban nyomta el őket az álom, kivéve az ötlet- és házigazda rókalányt, aki az odú előtt üldögélt a vaksötétben, és azon töprengett, vajon mekkora szidást fog azért kapni, mert kékre festette magát és a többieket, ráadásul elpazarolta az összes télire eltett áfonyalevet.

Csak egy valaki figyelte békésen és aggódását teljes mértékben átérezve: a kis fülesbagoly, aki egy hónapja döntött úgy, hogy a zenekar miatt tényleg igazi punk lesz, és hagyta, hogy a nyuszi meg a vaddisznó tetőtől talpig bedörgöljék frissen szedett fűvel, és azóta neonzölden világított a sötétkék égen, mint egy mérges hold.

Grafika & inspiráció: LIVI

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név