Különleges bárányok

0

Egyik reggel a falu főterén egy ütött-kopott, öszvér húzta, ponyvás szekér tűnt fel. Néhány, még a kocsmából hazafele tartó részeg szerint a szekér már tegnap éjjel megérkezett, de hogy mikor, azt lehetetlen volt kihámozni a beszámolókból.

Néhányan megálltak, gondosan szemügyre vették a szekeret, de nem találtak rajta semmi különöset. Hamarosan odébb is álltak volna, ha nem tűnik fel egy legény, aki óvatosan lenyitotta a szekér oldalát, amiből így két mozdulattal egy poros, de cifra színpadot csinált. A legény állt a deszkák közepén egy nehéz függöny előtt, és úgy hirdette a csodálatos attrakciót, hogy még a falu túlsó végében is hallották.

Tessék, csak tessék, így a legény, világraszóló különlegesség, amit csak egyszer lát az ember életében, és az emberek szép lassan el is kezdtek gyülekezni a szekér előtt, itt ma olyat láthatnak, amit még sosem, kiabálta a legény öblös hangon, csak pár garas, és bármit kívánhatnak! Tényleg bármit kívánhatunk, kérdezte egy fiatalasszony, bármit, amit csak a képzeletük elbír, és én olyan bárányt hozok ide a színpadra, válaszolta a legény. Nekem vannak a legkülönlegesebb bárányaim a világon, folytatta, de ha nem hiszi, csak próbálja ki, azzal a fiatalasszony orra alá tartott egy faló filckalapot.

Na, meghiszem azt, vágta rá a fiatalasszony, hogy magának bármilyen báránya van, azzal a kötényéből előhalászott pár garast, akkor mutasson nekem egy lila bárányt. Lilát? ismételte a legény, szokványos kérés, azzal résnyire félrehúzta a függönyt, amin kiügetett egy bárány a színpadra. Nézze csak meg, fordult az asszony felé, láthatja, milyen gyönyörű levendulaszínben pompázik, az asszony pedig vérvörösen adott igazat a legénynek. Jöhet a következő, tessékelte vissza a bárányt a függöny mögé a legény, ki mit kíván, és egy úr már nyújtotta is a garasait, hogy ő egy várszomjasat óhajt. Ó, bátor ötlet, mondta a legény, nem is vállalok érte felelősséget, de már húzta is szét a függönyt, utat engedve a következő báránynak. Nézzék csak, milyen dühödten és meredten bámulja a tisztelt publikumot, azon törve a fejét, kinek rontson neki, a tömeg pedig egy emberként hőkölt hátra a szörnytől – Na de ennyi elég is, mielőtt baj lenne, és a legény kissé rettegve, de gyorsan el is tűntette a bárányt.

A tömeg a sokk után hirtelen megélénkült,és egyszerre nyolc-tíz kéz lendült a magasba, hogy ők akarnak kívánni, a legény meg alig győzte nyújtogatni a kalapját. Én egy iszákos bárányt kérek, felelte egy borvirágos orrú, csípős szagú részeg, és már meg is jelent a színpadon a következő állat – látja, milyen óvatosan és csámpásan teszi egymás után a lábait? Idáig érezni a cefreszagot! mondta a legény, a részeg meg bőszen bólogatott. Egy lány nem bírta kivárni a sorát, úgy kiabált be hátulról, hogy ő szerelmes bárányt akar – óhajod parancs, felelt a legény, nézd ezt az ábrándos, vággyal csordultig lévő bárányt itt a deszkákon, mire a lány épp csak bólintott, egy pillanat alatt sírva is fakadt, de már jött a következő óhaj: egy aranybárány. Nem akadály, rikkantott a legény, nézzék, hogy csillog, hogy ragyog a napon ez az aranybunda, és a tömegből többen el is kapták a fejüket, úgy bántotta a szemüket a sárgán aranyló bárány.

A sereglet csak egyre nőtt, és egyre több kéz kapálózott a legény után, aki már nem  kalapba, hanem egy lisztes zsákba gyűjtötte az aprót, annyi kívánság lett hirtelen. Akartak törpét, ami a hátsó sorokból alig látszódott, akartak óriást, ami alatt csak úgy recsegett az összes deszka, de akartak átlátszót, ami olyan halovány volt, hogy szinte a csontjait is lehetett látni, de volt, aki ateistát akart – az egy szemernyi tiszteletet sem mutatott, olyan kevélyen állt a színpadon, másnak szeplős kellett, matematikus, aki megszámolta a tömeget, éneklő, aki halkan egy nagy slágert dúdolgatott, amire az első sorban többen ráismertek – ugye, hogy hallották már, kacsintott a legény -, jött aztán a tollas, amit furcsa pihék borítottak, a világ legrondább báránya, amin minden egy kicsit csálé volt, de jött a legszebb is, ami csak úgy leragyogott a színpadról, és a legény fáradhatatlanul teljesítette az összes kívánságot.

Semmi sem fogott ki rajta, pedig többen próbálkoztak, anarchista és szakadár bárányokat kívántak, bölcsészt és papot, tanácselnök-bárányt és robotbárányt, sztahanovistát, munkakerülőt, nihilistát, üveg-, fa és téglabárányt, de mindegyik volt raktáron. Ahogy a legény széthúzta a függönyt, mindig állt ott egy bárány, aki minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak. Volt, aki megpróbálta leleplezni a csalást, és titkon a szekér mögé lopózott, de mit tesz isten, semmit sem talált ott – pedig a legény már annyi bárányt varázsolt a színpadra, mint a világ összes különleges báránya ott legelészne a kocsi mögötti, több hektárnyi földön.

Senkinek sem fért a fejébe, hogy tud ez a legény egy ilyen kicsi szekéren ennyi különféle állatot szállítani. Vagy hogy van ideje arra, hogy mindegyik kérést teljesítse. Egyáltalán – hogyan tud minden kérést teljesíteni?

Már majdnem lement a nap, amikor a legény elrikkantotta magát, hogy még egy utolsó kérést tud teljesíteni – ekkor egy kisfiú, aki az apjával türelmesen végignézte az egész attrakciót, a színpadhoz furakodott, és felkiabált a színpadra, hogy ő bizony egy sima bárányt akar. A legény már húzta volna el a függönyt, amikor megállt a keze a levegőben, és a kisfiúra nézett. Ej-ej, vakarta tanácstalanul a tarkóját, bát bizony ennyi különleges bárány között a sima bárány a legkülönlegesebb, hát tudod te, milyen nehéz olyan szerezni, ami majdnem szakasztott ugyanolyan, mint a többi? Bizony nehéz, itt tartott egy kis szünetet, de nincs lehetetlen! azzal félrerántotta a függönyt, és megmutatta a kisfiúnak a legsimább, legközönségesebb, legegyszerűbb bárányt, ami csak a földön van.

A kisfiú elégedetten mosolyodott el, a legény pedig tapsvihar közepette nyalábolta fel az apróval teli zsákokat, csukta össze a szekeret, és integetve folytatta útját isten tudja, merrefelé.

Este a kisfiú félálomban kérdezte az apját, hogyan tudott a legény így varázsolni. Az apja nézte egy darabig a gyereket, és megkérdezte, hogy tényleg tudni szeretné-e a legény titkát, a kisfiú pedig bőszen bólogatott. Még akkor  is, ha ezt csak nagyon kevesen értik, igen, válaszolt a gyerek, és akkor is, ha te már nem varázslatnak fogod látni, igen, bólogatott a gyerek. Hát jó, mondta az apja, tudod, fiam, az a legény nem egyébbel varázsolt, mint a szavakkal, mert hogy báránya csak egy volt, az biztos.

A gyerek nézte az apját, gondolkodott-gondolkodott, majd elmosolyodott, és hagyta, hogy elnyomja egy kellemes álom. Álmában sikeres marketinges volt…

Grafika & inspiráció: LIVI

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név