Az Arany Nyúl-díj

0

Klára születéskor kitört egy kisebb botrány a Marosi családban, amiben egyszerre volt tetten érhető a kétségbeesés, az egymásra mutogatás és a világvége-hangulat, de akkor még senki, sem az anyja és az apja, sem pedig a további felmenők nem sejtették, mi más szabadul még a községre a lányukon kívül.

A Marosi  családba nő csak beházasodhat, emlegette többször is a Marosi nagypapa meg üvöltötte többször Kálra születése után Klára apja is, akivel a családban generációk óta először történt meg, hogy lánya született, de Klára létezése annullálta a kijelentés erejét – ebből ő persze hosszú éveken keresztül vajmi keveset értett meg.

A Marosi családnak nagyon fontos volt a fiú utód. Sőt, a legfontosabb dolog volt, mivel a Marosi család évtizedek óta ügyes vetésforgóban birtokolta a rangos Arany Nyúl-díjat, és amitől csak az épp esedékes, generációs hiány miatt voltak hajlandóak megválni. És Klára lány létére meglehetősen kevés eséllyel pályázott a Nyúlra, márpedig ez Kálmán, Klára apja számára egyet jelentett a teljes megsemmisüléssel, eleve: direkt későn házasodott, hogy a lehető legtovább legyen a csúcstartó, hiszen házas ember a Nyúlon már csak kedvtelésből indult, és ilyenkor tűkön ülve várták a trónörökös érkezését, aki, amint betöltötte a tizenötöt, ismét eséllyel pályázhatott a család nevében az áhított díjra.

Emberismeret, az a kulcs. Az emberismeret, mondogatta Klárának apja, Marosi Károly, amikor Klárának még halvány lila gőze sem volt arról, mégis miért olyan roppant mérges rá az apja állandóan. Később persze minden szépen kiderült, miután Klára 10 olyan Húsvétot élt meg, amikor az apja már vasárnap gerelyrészegen feküdt a nappaliban, és csak annyit tudott motyogni, hogy ezt a szégyent, Klára anyja meg ilyenkor negyed óránként újrasminkelt, hogy a látogatók ne lássák rajta a megalázottság kövér könnyeit, a locsolók pedig kaján vigyorral csurgatták Klára fejére a kölnit, mintha azért jöttek volna, hogy borsot törjenek Marosiék, a legendás Nyúl-díjasok orra alá.

Klára úgy 12 éves korában unta meg rohadtul a dolgot, és egyik nap a bánatba beleőszült apja elé állt azzal a kijelentéssel, hogy ő így nem tud tovább élni, és figyelje meg a papa, hogy Klára 18 évesen haza fogja hozni neki az Arany Nyulat, kerül, amibe kerül. Az apja először csak legyintett, aztán sírva fakadt, majd pár nap tétovázás után félretette az észérveket és a piát, és nekilátott, hogy locsolóbajnokot neveljen egy szem lányából.

Zárt ajtók és kapuk mögött gyakoroltak 6 hosszú éven át. Hajnalban keltek és későn feküdtek, hogy iskola előtt és iskola után is legyen idejük. Klárának betéve kellett tudnia a pontozási rendszert, a maximumot, a minimumot és a szorzókat, és hetente kettő saját locsolóverset kellett írnia. Fejből kellett fújnia a szabályokat: a vizit hosszát, a használható locsolási módszereket, a kizárások okait és az ismert taktikákat (Büszke kakas, Manneken Pis, Váltott vödör és Költői túlzás), a környéken fellelhetőn parfümök márkáját, kiszerelését, árát,hogy kinek mi a kedvence, azt ismert lányos házak címét és megközelíthetőségüket. Az elmélet mellett persze Klára komoly gyakorlati kiképzést is kapott, a csuklód, az istenért, nyögte néha Károly, ha Klára nem jól tartotta a parfümös üveget, hát hogy fogod az alját, üvöltött, ha Klára rosszul markolta a kanna fenekét, és legalább naponta tízszer elmondta, hogy precízen és pontosan, csak ez számít.

15 éves korától az állóképességről szólt a vasárnap: félóránként kellett Klárának legurítania egy felest, és megállás nélkül húzni a kútból a vizet, miközben hangosan szavalta az apja által legjobbnak ítélt verseit.

És Klára állta a sarat, mint még senki a családból, és olyan ügyesen titkolták egyre elhivatottabb apjával a tervet, hogy azon rajta és apján kívül mindenki a lehető legteljesebb mértékben ütközött meg annyira, hogy néhányan még azóta is csak a szájukat tátják a kocsmaajtóban, amikor is Klára ünneplőbe öltözve, egyenes háttal nekiállt, hogy végigkerekezzen a környéken, és megszerezze estére az Arany Nyulat. Csak az első 5 percben izgult, de ahogy kinyílt előtte az első ajtó, és Klára a megdöbbent lány szemébe nézett, egy pillanat alatt elmúlt belőle minden kétség, és pontosan tudta, hogyan fog nyerni úgy, ahogy még soha senki.

Délre már egy kisebbfajta botrány volt kibontakozóban, mivel Klára indulásának híre minden versenytársnál kicsapta a biztosítékot, és diszkvalifikálással fenyegettek, de a nagyobb baj abból volt, hogy minden háznál, ahol Klára csak járt, alélt és földöntúli boldogságban lebegő nőket találtak, akiknek eszükbe sem jutott aznapra több locsolót fogadni – így Klára házról háza került egyre közelebb ahhoz, hogy porig alázzon minden, Nyúlért induló férfit.

Húsvét hétfő estéjére már egy szemernyi kétség sem maradt, és a szigorú, titkos pontozáson Klára olyan toronymagasan nyert, hogy még a legkonzervatívabb számlálóbiztosok is kénytelen voltak elismerni az eredményt, és mindenki legnagyobb megrökönyödésére egy nő, Klára, végül valóban hazavihette az Arany Nyulat a boldogságtól örömkönnyeket hullató apja oldalán, és míg a környék nő lakosai ábrándos tekintettel integettek utána, a férfiak bánatukban pedig még a jövőre szánt kölnit is megitták.

Hogy nyert Klára? Mi volt a titka? Hogyan tudott újonc indulóként az Arany Nyúl történetében először akkora pontkülönbséggel nyerni? Mivel vette le a lábukról a nőket? Ezernyi kérdés foglalkoztatja azóta is a környéket, de a nőket hiába faggatják, ahogy Klárát is, mert annyit mond csak sejtelmes félmosollyal, hogy a helyükbe képzeltem magam.

Grafika & inspiráció: LIVI

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név