A szemétnek nincs zenei ízlése

A Psyclean Crew

0

Psyclean Crew ötlete pár évvel ezelőtt fogant meg két tősgyökeres bölcsész agyában, egy indiai vonat izzasztó vagonjában – méghozzá nem véletlenül, mert India kellően inspiratív környezet. Ebben az esetben nem  spirituálisan, hanem szemétileg.

Viktor, a Psyclean egyik ötletgazdája félig viccesen vázolja fel a hasonlatot, miszerint az európai embernek teljesen más a viszonya a szeméttel: ha már nincs szüksége valamire, akkor eldobja magától, vagyis mind fizikailag, mind mentálisan szeretné messze tudni magától. Az indiaiak ezzel szemben nem szemetelnek – csak a számukra már szükségtelen dolgok létezéséről egész egyszerűen nem vesznek tudomást. Ha a kávéspohár az út közepén válik haszontalanná, akkor ott szüntetik meg vele a fizikai kapcsolatot, és onnantól kezdve még csak nem is látják. India tehát csak a nyugatiak szerint szemetes, ők csak nem vesznek róla tudomást, mondja.

Az utak mellett halmozódó, feleslegessé vált tárgyak, eszközök és csomagolások halma volt az egyik tapasztalat, ami elindította Olában is Viktorban a gondolatmenetet (a másik egy szemetes fesztiválhajnal),  miszerint milyen érdekes, hogy egy-egy, önmagát természet-közelinek és természetbarátnak tartó csoport fesztiválja után lapátolni lehet a szemetet – még akkor is, ha az mondjuk egy erdőben volt. Márpedig ez egy olyan ellentmondás, gondolták, amin érdemes elgondolkodni – de még inkább tenni ellene, és azon melegében (anélkül, hogy előtte lett volna bármi közük a szeméthez) aktív ötletelésbe és megvalósításba is kezdtek. Indiából, vonatokról, mobilinternettel és egy apró notebookkal – felcsapták a programnaptárat, és ráírtak az összes európai, goa és pszichedelikus fesztiválra, hogy van egy ötletük, legyenek benne partnerek.

 

A több megkeresett fesztivál közül végül néhány vissza is jelzett, ahol aztán keményen belecsaphattak a lecsóba – és szembesülhettek azzal, hogy mennyire nem ismerik ők sem a szemetet. Vagyis nem ismerik azt, amikor nem egy kis zacskó szeméttel ballagsz le az emeletről, hanem meg kell mozgatnod és át kell válogatnod több tonna hulladékot. Pedig a szemét: probléma, ráadásul hatalmas méreteket öltő probléma, amit egy kulturált nyugati városban élő ember ritkán tapasztal meg. Hiszen (jól) szervezett módon, fizetett cégek és szervek viszik el, szelektálják, dolgozzál fel és tűntetik el a szemünk elöl. De egy, a természet közepén tartott, semmilyen komolyabb infrastruktúrával nem rendelkező fesztiválon is termelődik annyi – sőt, még több szemét – mint ugyanannyi nap alatt egy háztartásban.

Ola És Viktor ötlete nem az volt, hogy majd ők szépen, két kézzel összeszedegetik az eldobált csomagolásokat és műanyag poharakat, hanem az, hogy már a helyszínen rábírják arra az embereket, hogy ne szemeteljenek. Hogy számoljanak a tetteik következményeivel. Hogy gondolják át előre, milyen hatással vannak a környezetre. Hogy lássák be, egy apró, felelőtlen tett is hány ember kellemes időtöltését tudja hazavágni – elvégre kevesen lehetnek, akik élvezik, hogy az első hajnali napsugarak nem csak boldog szempárokon csillannak meg, hanem egy rakás üres üvegen is.

Psyclean Crew nem fizetett alkalmazottakkal dolgozik, hanem önkéntesekkel, akik a fesztiválon való részvételért cserébe szívesen végeznek valami munkát, vagy kifejezetten egy zöld projektben szeretnének részt venni, és akik minden fesztiválon 5 órás váltásokban dolgozzák végig a 24 órát (mert a szemét nem alszik). A narancssárga pólós, kedves-aranyos önkéntesek feltűnő jelenségek egy-egy ilyen fesztiválon, ahova nem titkolt módon ők is azért mennek, hogy jól érezzék magukat – így alakul ki szép lassan minden látogatóban az érzés, hogy nem akarja más mulatságát elrontani, inkább kidobja ő maga a szemetet. Szelektíven, persze. Amiért, ha sikerül, nagy ölelés jár az amúgy keményen és lelkesen dolgozó önkéntesektől. Egy szép, nyugodt és idilli környezetben, kedves emberek és jó zene mellett ez az élmény is bele tud égni az emberek agyába.

A Psyclean nem egy takarítócég, aki odaállít egy fesztiválra teherautókkal, kukákkal és kukásokkal, hanem egy olyan kezdeményezés, ami a fesztivál látogatóinak a szemét szeretné felnyitni: egy kis érzékenyítéssel, egy kis odafigyeléssel és hatalmas adag szeretettel. Hisznek a pozitív megerősítés erejében, hisznek abban, hogy közösen többet tehetünk, és hisznek abban, hogy sok kicsi sokra megy. Komolyan veszik azt, hogy tiszteljük meg a környezetet és saját magunkat azzal, hogy valóban odafigyelünk rá, de nem idealisták – bármennyire voltak naivak és álmodozóak az elején. Tisztában vannak azzal, mekkora fába vágták a fejszéjüket, de minden egyes apró és kedves sikertörténet csak megerősíti őket abban, hogy érdemes foglalkozniuk ezzel.

Nevetve mesélik azt a történetet, amikor az egyik önkéntesük három napig nem volt hajlandó hazamenni, mert az anyja nem szelektíven gyűjtötte a szemetet. Az a pár nap kemény, fizikai és mocskos meló elég erővel bír, hogy soha többet ne szemetelj, mondják mosolyogva.

A már fennálló probléma kezelése mellett abba az irányba is tesznek lépéseket, hogy a fesztiválok magukat az eldobható eszközöket és csomagolásokat szüntessék meg vagy helyettesítsék valami tartósabbal, kukákat készítenek természetbarát anyagokból, és folyamatosan agyalnak új megoldásokon és lehetőségeken, amivel egy fesztivál megrendezése a lehető legkisebb terhet rója a környezetre – és minél több emberhez eljusson az üzenet. Az igazi változás és változtatás ugyanis nem felülről fog jönni, hanem alulról.

Ha szeretnél menni önkéntesnek, vagy nagyon találónak és izgalmasnak találod, amit a Psyclean Crew csinál, akkor keresd őket bátran! Tennivaló lesz.

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név