Kert

0

Középen olyan kert
volt, mint egy kisebb
dzsungel és pont nem
azért, mert valaki olyan
lelkesen foglalkozott volna
vele, hanem mert nem
volt mitől
félnie sem az ecetfának,
sem a burjánzó sövénynek,
sem annak a nagylevelű
növénynek, aminek nem
tudom a nevét, csak azt,
hogy úgy nyeli el a pöttyös
labdát, mint forró tea
a soha többet ki nem
halászható kockacukrot.
Ilyen volt az a kert,
amire minden reggel
három lakásból is küldték
a cigarettahamut,
a többiben nem dohányoztak
vagy csak ablakot nyitottak
hozzá.
Milyen nyugodt és kellemes
nyári menedék lehetett
volna az a kert, ha nem
egy bérház közepén
lett volna, ahol amúgy sem
tölt el szívesen sok
időt az ember, csak amíg
hazaér.
Középen olyan kert
volt, mint egy kisebb
dzsungel, amiben csak
a nem odavalósi mer
egy kicsit elveszni, és így, mint
kert,
hiába gondolta valaki annak idején
úgy, hogy majd jó lesz,
tulajdonképpen nem is
létezik.

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név