Karácsonykor 2. – Műanyag tűlevél

1
  • Anyuka ki fog borulni, Feri, ha nem kapja meg a kétméteres normandot.

Fényes Ferenc sikeres fenyőfa-kereskedő és ideges felesége egymás mellett álltak a nappaliban, és a lötyögős karácsonyfatartóba reklámújsággal beletömködött sötétzöld műfenyőt  nézték. Ferenc ideges felesége kezében egy félig elszívott cigaretta füstölgött. Ferenc nagyon higgadtan és kimérten jegyezte meg, hogy a műfenyő marad, amúgy meg Ica pontosan tudja, hova dugná legszívesebben anyukának a kétméteres normann fenyőt, mert normann, nem normand, hiába próbálja Ferenc évek óta ezt megérteti anyukával.

Ferenc ideges felesége a szőnyegre hamuzott, jól van, akkor a normann, de én is ki vagyok egy kicsit borulva, Feri, hát mi ez a szar? Komolyan mondod nekem, aki egész délelőtt a konyhában sütök-főzök, ajándékért rohangálok, ünnepi terítéket tervezek, újrarendezem a koloniált a nappaliban, hogy beférjen az egész család meg a fa – hogy az  ország legsikeresebb fenyőfa-kereskedőként jegyzett férjem hazaállít egy műfenyővel?

Komolyan, mondta  Ferenc, és higgadtságából semmit sem veszítve előhalászott a műfenyő dobozából egy kis fiolát – Jár hozzá fenyőfa-illóolaj. Csak rácsepegteted…

Az isten verjen meg, Feri, dobta most már a csikket is a szőnyegre Ica, és jó mélyen bele is dolgozta az otthoni tűsarkújával, vehettél volna hozzá két csomag wunderbaumot is, hogy fog ezen mutatni a bécsi üveggömb, elbírja egyáltalán?

Ferenc közben gondosan lecsavarozta a fiola tetejét, és párat csepegtetett a műfenyő ágaira. Már érezni is. Tisztára, mintha a fatelepen lennék. A bécsi gömbökért meg ne aggódj, megbírja ez.

Ica a frissen manikűrözött kezébe temette az arcát, és lehunyt szemmel, lassan tagoltan kezdte mondani, hogy Feri, te most szépe visszamész a fatelepre, vagy bánomisén, a Borárosra, hátha ott vannak még a Zoliék, kérsz tőlük szépen egy fát, egy óra alatt megjárod oda-vissza, én addig megpróbálom nem odaégetni a bejglit és nem kibaszni az összes cuccod a kocsibeállóra, és úgy karácsonyozunk egyet este anyukáékkal, mintha ez most nem történt volna meg, rendben?

Nem, mondta Ferenc, és ráérősen elkezdte egyesével kipakolni a bécsi üveggömböket a szőnyegre. Az újraélesztést is műbabán tanulod. Meg a kirakatban sem igazi nők állnak a ruhákban. Ez azért nem ugyanaz, Dehogynem. Márpedig nekünk igazi fa kell, Nem, De miért?! szakadt el Ica maradék cérnája is, és mivel nem kapott választ, megevett kettőt az előkészített szaloncukrokból.

Hát, ha már így kérdezed, kezdte Ferenc, miközben méret és szín szerint sorba rendezte a gömböket, az az igazság, Ica, hogy én ide fenyőfát soha többet a büdös életben nem hozok. Hát már nem szeretsz minket? vette elő Ica a kicsit sírós szinkront, amit egy dél-amerikai sorozatból lopott, Mi már semmit sem jelentünk neked?

Ne butáskodj, Ica, folytatta a fa felé fordulva Ferenc, szó nincs semmi ilyesmiről. De az is igaz, hogy… van olyan, ami többet jelent. Te Feri, ha neked szenteste jut eszedbe bevallani, hogy van valakid, én kocsonyát főzök a bőrcipőidből! Ica, higgadj le szépen, pillantott fel ideges feleségére Fényes Ferenc fenyőfa-kereskedő, ez egy nagyon komoly téma, és nincs kedvem a drámához.

Ica leült az egyik moher puffra, keresztbe csapta a lábait, és karnyújtásnyira bekészített néhány szem szaloncukrot, hátha leesik majd a vércukra megint. Akkor mondjad, Feri, hogyan jutottunk el a nagy szerelemből idáig, hogy műfenyőt hozol nekem haza karácsonyra.

Jaj Ica, hát mondtam már, neked ehhez az egészhez semmi közöd. Nem is rólad szól. És nagyon hálás lennék, ha úgy hallgatnád végig a mondanivalómat, mint aki képes rá, hogy legalább az információk felét – nem kevesebb! – fel tudja dolgozni. Menni fog? Ica bólintására Ferenc visszafordult a fa felé, és úgy, háttal kezdett el mesélni, mintha a kornyadt műfenyőnek mondaná.

Hogy amikor pár éve Ica meg a hentes (De hát annak már mióta vége van, Ferenc, nyilván, negyed annyit sem hozna haza, mint én), ami nem nagy dolog, megesik a legjobb háznál is, a fenyőfákkal folyton sok a munka, Ferenc meg nem egy Carlos Daniel, sem a hétköznapokban, sem az ágyban, nincs is ezen mit rágódni, de ugye akkoriban Klári is a gimnáziumból majdnem eltanácsolódott (De befejezte, Ferenc, megvan az érettségije), a Krisztiánnak meg lettek azok a drogügyei (Már alig nyúl a szerekhez, csak nagy ritkán), ő meg tudja, persze, a munkába menekült a családi gondok elől, de akkor pár éve, úgy karácsonytájt, mint most, na akkor történt vele valami. Hogy van az a nagy ezüst, a telep bejáratánál, amit először ültetett vagy harminc éve, na az a fa, de inkább nevezi a nevén, Ferdinánd  – Ica ekkor markolt még egyet a szaloncukrokból, nehogy leszédüljön a moher puffról – gondoljon Ica akármit, de Ferdinánd akkor megszólította Ferencet.

Feri, te azóta iszol? kérdezte Ica sápadtan, és azt sem vette észre, hogy a feketedő bejgli füstje lassan a nappaliba is beszivárog, Nem nagyon, Ica, de most hogy mondod – lehet, hogy kéne, és Ferenc egy kortynyi szünetet tartott a műfenyő díszítésében. Az a lényeg, anyukám, hogy tudd meg, és dolgozd fel szépen, hogy hozzám igenis beszélnek azok a fák. Egytől egyig. Minden egyes fenyőfa, amit én ültettem, beszélget velem. Vagyis egy darabig azt hittem, hogy csak azok, aztán a Normafán a múltkor kiderült, hogy az összes.

Ica alatt lassan gyűltek a szaloncukros papírok, ő pedig lassan és megfontoltan forgatta a szájában a karamellás és zselés darabokat, mintha azok tartanák életben.

Tudom én, hogy sokkoló a dolog, és hidd el, nem is nagyon szerettem volna ezt megosztani senkivel, főleg nem veled, olyan jól elvagyunk mi együtt, én meg a fák – nincs ebben semmilyen rossz dolog. Pedig az elején így voltam vele, Ica, hogy megbolondultam: nem csak úgy odaköszöntek nekem, vagy megkérdezték, hogy vagyok, vagy elmondtak egy-két faviccet, hanem ténylegesen beszélgetni akartak velem. Feltartottak, filozofáltak, kikérték a véleményem, megvitattak volna velem komoly dolgokat – és ebben egy darabig egyáltalán nem óhajtottam partner lenni. Elvégre mit tudna nekem mondani egy fa? Aztán megértettem, Ica, aztán megértettem. Ferdinánd elmagyarázta, mint egy tanító. Biztos bolondnak nézel – Ica szeméből közben hangtalanul kezdtek el szivárogni a kövér könnyek -, de ezek a fák sokkal többet tudnak, mint mi. És még csak nem is ezzel van a baj, de mind a ketten tudjuk, mivel keresem a kenyerem.

Ferenc töltött magának még egy kortyot, rágyújtott a felesége egyik cigijére, és a fotelbe telepedett. Azóta minden decemberben egyre borzasztóbb élmény, egyre nagyobb teher, ahogy végig kell néznem a lemészárlásukat. Ezalatt a pár hét alatt tele lesz a város hullákkal – az én hulláimmal. Egymásra hányva fekszenek a köztereken, mozdulatlanul álldogálnak az erkélyeken, és a házak mellett, mint a népirtás néma szobrai. Van bennük valami borzongatóan nyugodt és békés, ahogy arra várnak, hogy halálukban teljesedjen be igazán a sorsuk. És meg sem kapják a végtisztességet, már bohócot csinálnak belőlük, és teleszórják a földi maradványaikat mindenféle csillogó bizbasszal. Te láttál már ilyen hullagyalázást?

Feri, te nagyon kezdesz hasonlítani az anyádék alatt lakó Józsira, emlékszel? Aki egy szenteste egy kanna forralt bor, egy kis pálinka meg egy faragott Jézus szobortól tért meg egy pillanat leforgása alatt, jegyezte meg Ica bágyadtan, teli szájjal, de Ferenc rá sem hederített.

Mit kéne mondanom a vásárlóknak, akik fél órákat válogatnak a tetemek között? Az egyik nem elég magas – vessem közbe, hogy halála előtt az Erdős-Gyárfás matematikai sejtés bizonyításán dolgozott? A másik nem elég tömött – mondjam el nekik, hogy kívülről fújta Arany összes balladáját? A harmadik nem eléggé szabályos háromszög – róla meg meséljem el, hogy milyen kemény közösségszervező munkát végzett a telepen? Ahol egyébként a természetes életterük negyedén kell nyomorogniuk? Mikor végre kiválasztanak egyet, csak annyit tudnak kérdezni, hogy mikor dobja le a levelét, amikor akár azt is kérdezhetnék, hogy hívták? Mi volt az álma? Hogyan jutott erre a sorsra?
Isteni adomány ez, Ica, de majdnem tízszer akkora teher, hidd el, fenyőfa-kereskedőként. Remélem, ez így válasz a kérdésedre.

Te Feri, kezdte Ica az utolsó szaloncukor elszopogatása után, mi lesz most? Leteszed a piát, vagy hívjam fel inkább a pszichológusomat? A Krisztiánnak is ő segített.

Szó nincs róla, vágta rá Ferenc.

Karácsony van, együtt vagyunk, megoldjuk. Nincs itt semmi baj. Anyukának majd elmagyarázom, hogy idén nem maradt két méteres normann, de erősek vagyunk és túltesszük magunkat mindenen. Nagy volt a hajtás, kimerültünk, elmegyünk Hajdúszoboszlóra, pihenünk egy kicsit, aztán felhívjuk a doktornőt.

Felejtsd el, Ica, sosem voltam ennél józanabb, és nehezen bocsájtom meg magamnak, hogy hosszú évekig tudatlanul éltem. Valóban nincs itt semmi baj, mert már a céggel meg a munkával sem lesz semmilyen gond. Idén adtam el az utolsó fenyőt. A Zoliékat év végén elküldöm, nem lesz itt több fakivágás meg árusítás. A fatelepből farezervátumot csinálok, és még ma odaköltözöm. Hogy te hogyan boldogulsz, legyen a te gondod, a hentes még itt dolgozik. A gyerekek majd megértik – bár nem bízom benne, hogy ennyi esze bármelyiknek lenne. Innentől az enyémekkel akarok lenni, akikkel van is egymásnak mondanivalónk.

Azzal Ferenc elnyomta a cigarettát, lehúzta az utolsó kortyot, magára kapta a Fényes Fa feliratú dzsekijét, amiről már hiányzott a műhímzett fakereskedés felirat, és az ajtó fele indult.

És Ica – a műfenyő mellett nyugodtan cigizhetsz. Ez csak olvad, de nem kap lángra, mint két éve Frida. Bár arról fogalmad sem volt, hogy így hívják.

Azzal Ferenc nem csak a házából és a családjából, hanem a társadalomból is kisétált egy életre.

Ajánlott muzsika:

MEGOSZTÁS

1 KOMMENT

SZÓLJ HOZZÁ!

Szólj hozzá!
Név