Éjjelente
marokra a Hold sarlóját
csak épp amennyire
nem vág még a húsba
azt tartani magunk elé
mint karcsú fáklyát
hogy szórja meg ezüstfehér
porcukorral az éjszaka
türemkedő dombjait
és két egymásba omló
takaró lankája közt
megtalálni a titkos kertet
ahol gazként terem
édes
keserű
savanyú és
sós
de ezt a férfi úgysem érti
neki a Hold kerek.