A nagyanyám –
akár egy doboz margarin.
Olajos matricaként tapadt rám
a bőre, amikor megölelt és
sosem volt az ecetnél édesebb.
Az élete úgy olvadt ránk, mint az
otthonkája a radiátorra, amikor meg
akartam neki szárítani.
Ő morcos lett, mint egy lényegét
vesztett sértés,
anyámék meg mérgesek, hogy
mér teszem tönkre az otthon melegét.
A nagyanyám már nincs, és
hiába nem zsírozza tovább
a hétköznapok fogaskerekeit
a margarin,
a régen divatos szarbarna radiátoron
még ott az olvadt műanyagfolt.